Csend, levegő és egy kis csoda: Fallóskút a Mátra egyik legszebb pontja.

„A fővárostól alig másfél órára, a Mátra fennsíkján, Galyatetőtől egy karnyújtásnyira
található Fallóskút – Mátraszentimre része –, amelyet az ország legmagasabban
fekvő településeként tartanak számon. Nesztelen erdő és állatok – nincs más, csak
nyugalom és lüktető béke, mintha a Jóisten itt teljesen letekerte volna a hangerőt.
De nemcsak a csönd döbbenetes, az ősz itt olyan ecsetvonásokkal rajzolja át a
Mátrát, hogy azt sem tudom, melyik részleten időzzön a szemem. A kifestőbe illő
képkockákat az ősz millió tónusa, a színes házikók, a még színesebb kerítések és az
ég folyamatosan változó kékje adja, és megint csak nem tudom nem megkérdezni
magamtól: tulajdonképpen miért élek én a szürke fővárosban?
A néhai szlovák településen valamikor sokan laktak, a fiatalok azonban inkább a
városokba költöztek, a falucska szépen lassan kihalt, mára inkább csak vadászokkal
telik meg Fallóskút, Magyarországon ugyanis egyedül itt van muflon; de
rendszeresen jönnek ide túrázók, zarándokok és hívők is, hogy felkeressék az
ország egyik leghíresebb búcsújáró helyét, a Mária-kápolnát.
Fallóskúton olyan érzésem van, mintha kicsit lassabban telne az idő, észreveszem
magamon, hogy lelassulok, mélyebbeket lélegzem, kiegyenesedem, és gond nélkül a
szálláson felejtem a mobilom. Úgy telnek itt a napok, hogy nem szurkál belülről a
vágy, hogy netezzek, chateljek, telefonáljak.
Újra rájövök, a városi élet mennyire kilúgozza belőlem a részletek iránti
fogékonyságot és érzékenységet, itt azonban nem lehet nem észrevenni a gigantikus
gombákat, az ember alkotta színes kis tákolmányokat, a fák törzsébe vésett
szerelmes üzeneteket, a piros ezer árnyalatában pompázó bogyókat, a moha zöldjét,
a köd varázsát, az itt-ott elhelyezett művirágokat és az emberek arcát, amely kedves
és mosolyog – hangsúlyozom: kedves és mosolyog!
Ez a hely az összes érzékszervemet megtornáztatja, nemcsak a szememnek
ajándék ez a hely, de ha fülemet is hegyeznem kell: a szarvasbőgés, a lehullott
levelek tánca, a kopogó eső, az egymásnak hajló fák rezgése felér egy meditációs
hanganyaggal, amely egészen mélyre repít.
Fallóskúton valójában nem történik az emberrel semmi, nincsenek extra programok,
szenzációs látnivalók, de talán pont ez a lényeg itt: hogy az ember magára marad a
tiszta természetben, amitől újra egyszerűen csak jól érzi magát. „

Czvitkovits Judit írása- 2017.